Matthäus most már sikert vár el a válogatottól

Megint kikaptunk. Ezúttal sem sikerült egy igazán nagy skalpot az övünkre tűzni, ám ennek ellenére a Magyarország-Argentína mérkőzés utáni sajtótájékoztatón senki sem szedte ízekre Lothar Matthäust és a csapatot. Sőt: a többség inkább dicsért, és cseppet sem olyan volt a hangulat, mint amilyen a vereségek után lenni szokott. Másnap aztán kiderült: a kapitány jókedve enyhén szólva sem felhőtlen.

- Még sohasem láttam elvesztett mérkőzés után mosolyogni, most viszont így válaszolt a kérdésekre. Mit jelent ez a változás?
- Semmit. A mosoly csak álca volt. Én mindig roppant dühös vagyok, ha kikap a csapatom, és most is forrt bennem a méreg.

A helyzetkihasználás továbbra is csapnivaló

	Lothar Matthäus arcára volt írva, hogy a mérkôzés lefújása után nem tudta, mosolyogjon, vagy mérgelôdjön (Fotó: Németh Ferenc)

- Ezek szerint a csapatát dicsérő szavaknak sem örült?
- Két különböző dologról beszélünk. A vereség ténye igen keserű érzésekkel tölt el, ugyanakkor a teljesítményünk valóban okot ad a dicséretre. Argentína a világ legjobbjai közé tartozik, és mi végig lépést tartottunk ezzel a csapattal. Nem kellett volna vesztesen elhagynunk a pályát, ha kihasználjuk a helyzeteinket, ami sajnos mérkőzésről mérkőzésre visszatérő bosszúság. Az ellenfél ráadásul szemlátomást nem tartalékolt, igyekezett tudása legjavát adni, és a kapitányuk a mérkőzés után elmondta nekem, boldogok, hogy nyerni tudtak, nem számítottak ennyire nehéz meccsre. Azzal azonban nem sokra megyünk majd a tétmeccseken, ha mindenki dicsér minket, de nem tanulunk meg győzni. Én sikerre vágyom, nem pedig vigaszra.
- Szerda este mi hiányzott ahhoz, hogy ez a siker megszülethessen?
- A jó döntés, a higgadtság és a tapasztalat. Amikor döntő szituációkba kerülünk, gyakran nem gondolkoznak a játékosok kellő megfontoltsággal, és ezért nem határoznak megfelelően. Ehhez magas szinten kell edződni. Az jó, hogy több játékosunk külföldön futballozik, ahol ugyancsak megszerezhetik a szükséges tapasztalatokat, ám ugyanakkor például Torghelle Sándoron még érződik, hogy az utóbbi egy évben kevés lehetőséget kapott a Crystal Palace-ban. Remélem, a Panathinaikoszban rendszeresen játszik majd, mert úgy még nagyobb hasznára lesz a válogatottnak.
- A csapata motiváltságára és bátorságára viszont aligha lehetett panasza.
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy látszott, jó úton indultunk el, ám ezen a téren is messze még a végállomás. Határozottan elvárom, hogy a játékosaim mindig teljes önbizalommal lépjenek pályára, és ott merjék vállalni a felelősséget. Szerdán valóban láttam biztató jeleket több játékosnál is, akik bátran, igazi tudásuknak megfelelő szinten és kockázatvállalással próbáltak meg futballozni, ám még ezen a téren is bőven van lehetőségünk a fejlődésre. Tudom, ez nem megy egyik napról a másikra, a mentalitást talán a legnehezebb megváltoztatni, de mint említettem, a többségnél kisebb-nagyobb mértékben már megfigyelhető ez a változás.
A klubokban kellene inkább gyakorolni…

- Akik látták a csapat edzéseit, azok bizonyíthatják, hogy a gólunkat megelőző támadásvezetést sokat gyakorolták. Ez azért nyilván elégedettséggel tölti el…
- Engem minden gólunk egyformán nagyon boldoggá tud tenni. Persze gyakorlunk ilyen taktikai elemeket, de ne felejtse el, hogy mi rendszerint három-négy napot töltünk együtt, ezért ezen a téren sokkal kisebb a befolyásom a játékosokra, mint a klubedzőknek. Egy szövetségi kapitány számára az az ideális, ha taktikailag is magas szinten képzett labdarúgók érkeznek a keretbe, akik egy szóból megértik, mit kérek tőlük, és azt képesek megvalósítani.
- Az érem másik oldala, hogy két nagyon is elkerülhető fejes gólt kaptunk.
- Ne is mondja! Már a serdülők között meg kell tanulni, hogy miként lehet az ilyen gólokat megakadályozni, normális esetben egy felnőttválogatott szövetségi kapitányának ezzel már nem szabadna foglalkoznia. Persze amit lehet, azt megteszem, ám mint mondtam, az együtt töltött három-négy nap lehangolóan kevés az ilyen hiányosságok kiküszöböléséhez.

Málta ellen sokkal többet támadunk majd

- Az összességében jó teljesítmény után mondhatni, hogy megtalálta az ideális csapatát a hátralévő világbajnoki selejtezőkre?
- Nem, mert nem lenne értelme. Most például egyetlen ékkel játszottunk egy erősen támadó csapat ellen, ám Málta nyilván nem rohamozni jön ide, mi viszont egyértelműen a játék irányítására törekszünk majd, a svédek ellen pedig megint más elképzelésekkel kell majd futballozni. Egy válogatott nem tizenegy labdarúgóból áll, hanem egy tizennyolc-húsz tagú szűkebb keretből, a csapat pedig mindig az adott feladatnak megfelelően áll össze. De… Alighanem ez a keret készül majd Málta és Svédország ellen, bár a mostani sérültjeink, például Hajnal Tamás vagy Gyepes Gábor valószínűleg közöttünk lesznek.
- Lionel Messi kiállításáról mi a véleménye?
- Sajnálom őt, rettenetes érzés lehetett így bemutatkozni a válogatottban. Ôt már most, tizennyolc évesen új Maradonának kiáltották ki, óriási rajta a nyomás, ugyanakkor még zöldfülű fiatalember, akinek meg kell tanulnia uralkodni az indulatain. Biztos vagyok abban, hogy ez jó lecke volt a számára, és ez a balul elsült bemutatkozás semennyire sem befolyásolja a karrierjét.

A súlyos hibákat is látni kell!

Mit ér a jó játék, ha a mérkőzések végén rendre a magyar futballistáknak kell gratulálniuk a soros ellenfélnek? Mondhatnánk azt, hogy a világranglista második helyezettje ellen még hazai pályán is ki lehet kapni egy góllal, és akkor sem járunk mesze az igazságtól, ha úgy vélekedünk, az Argentína ellen mutatott teljesítmény igenis biztató az elkövetkezendő vb-selejtezők előtt. De… Amíg az aktuális ellenfél kidolgozott helyzet nélkül is képes két gólt elérni, ráadásul olyan szituációk végén, amelyekre kis figyelemmel fel lehet készülni, addig nincs okunk örülni.
Az első argentin gól előtt két magyar játékos támadta a Király Gábor kapujának háttal álló ellenfelet, ugyanakkor az oldalvonal mellett a passzra érkező Juan Pablo Sorínra, valamint a beadásra középen berobbanó Maximiliano Rodríguezre senki sem figyelt.
Még fájóbb volt a második kapott gól, hiszen tudott, szögletrúgás előtt mindenkinek megvan a saját embere, ennek ellenére Gabriel Heinze bántóan magányosan emelkedhetett a belőtt labdára… Az ilyen gyermeteg hibák ezen a szinten nem megengedhetőek. Ha nem sikerül kiküszöbölni ezeket, akkor továbbra is legfeljebb a mérkőzések egy-egy periódusáért jár majd dicséret - márpedig a magyar válogatottnak a hátralévő tétmeccsei során nem pusztán felvillannia, hanem minden egyes ellenfelével szemben győznie kell, máskülönben…
(Zombori András)