Vereség Szófiában

BULGÁRIA – MAGYARORSZÁG 2-0 (1-0)

Helyszín: Szófia, Vaszil Levszki Stadion
Nézőszám: 2 000
Játékvezető: Dejan Delevics (szerb-montenegrói)
Assisztensek: Vitomir Szimovics, Milos Radulovics Gólszerző(k): Berbatov (30.), Lazarov (55.)
Cserék: Halmosi helyett Kerekes (46.), Lazarov helyett Georgiev (61.), Jankov helyett Gragorov (68.), Sz. Petrov helyett Kamburov (73.), Buzsáky helyett Kovács Z. (77.)
Sárga lap: Torghelle (33., 90+2.), Sz. Petrov (66.)
Kiállítások:Torghelle (90+2.)

A csoport másik mérkőzésén: Horvátország – Svédország 1-0 (0-0)
G.: Srna (56. – 11-esből)

Az elmúlt évtizedekben a kétségkívül sokat tapasztalt bolgár kollégáknak is komoly fejtörést okozott, hogy addig visszapörgessék az idő kerekét, amikor ennyire kevesen váltottak jegyet tétmeccsre. Azt képzeljék el, hogy még a bajnokikat is jobb hangulat jellemzi, mint amilyenben a futballtörténet – számunkra balszerencsés – 21. bolgár–magyar összecsapásán részünk van… A lelátón azért nem volt hiány nagy nevekben. A legfontosabb vendégek számára kiépített páholyban minden bizonnyal a legjobb helyet kapta Bulgária államfője. Hogy Georgi Parnanov felbukkant a tribünön, az senkit sem lepett meg, hiszen komoly focirajongó hírében áll (egy sztori szerint az egyik bolgár bajnokin úgy jött össze 301 néző, hogy Georgi Parnanov és népesnek mondható háromszáz tagú kísérete tette tiszteletét a sporttelepen…).

Kényelmes szék jutott Hriszto Sztoicskovnak is: a házigazdák – négymeccses eltiltását töltő – szövetségi kapitánya azon mázlisták közé tartozott, aki fűtött helyiségből követhette végig a találkozót, miután az irányítást segítőjére, egyben régi cimborájára, Petar Hubcsevre bízta. A korábbi sztárjátékos felsétált az állami televízió stúdiójába – legalább végre nyugodtan végignézhetett egy bolgár meccset, és mindennek a tetejében még jól is szórakozott.

Nem úgy, mint a keménykötésű rendőrök felügyelete alatt szurkoló százötven magyar. Volt, aki alig másfél órát repült, volt, aki 15 órát utazott, illetőleg vonatozott, és volt, aki – ki tudja, hány órán át – stoppolt Szófiáig, hogy aztán megtapsolja a pályáról vesztesként lebandukoló magyar játékosokat…