Megjelentek a „hullarablók”

 

„Megjelentek a hullarablók” – jegyezte meg az egyik elkeseredett szurkoló. Hatalmas paksaméták, szerződéstervezetek, kötegnyi szabályzat lapult a jól öltözött menedzserek hóna alatt, s egyáltalán nem lenne meglepetés, ha a hétfői edzésre már csak egy fél csapatra való labdarúgó jelentkezne. Majd mindenki ott volt a csütörtök reggeli gyakorláson, csupán Takács Ákos és Balog Zoltán hiányzott. Úgy hírlik, az ötszörös válogatott Takács lehet az első, aki a nehéz helyzetben búcsút int a Ferencvárosnak. A középpályás Belgiumba utazott próbajátékra, s könnyen megeshet, hogy már vissza sem tér az Üllői útra.

De nem csak Takács Ákos kapós. Szinte valamennyi labdarúgót megkörnyékezték már az ügynökök. Tehetik, hiszen a többségnek lejár a szerződése, így Lipcsei Péternek is, akit december végéig ugyan egyezség köt a Fradihoz, de a másodosztályra nem érvényes a szerződése. Nem kis feladat vár Tepszics Ignácra, a sportigazgatónak két nap alatt, az átigazolási szezon lezártáig kell nyélbe ütnie az új megállapodásokat, s mert minden bizonnyal módosulnak a szerződések, és továbbra sincs remény a bérek kifizetésére, nem lesz könnyű rávenni a labdarúgókat az aláírásra. Ráadásul akadnak olyanok, akik, az „első emelet kipucolásához ” kötik az aláírást...
Kérdés az is, hogy a játékosok meddig hisznek még a sportvezetőnek, meddig bíznak az új befektető érkezésében. Bár csütörtök délelőtt a juniorkerethez tartozók is együtt készültek az első csapattal, sorsuk máris megpecsételődött. Az NB II-ben nem kell tartalékcsapatot szerepeltetni, ezért a Ferencváros több mint tucatnyi labdarúgónak adta ki az útját. Csupán a két nagy öreg, Udvarácz Milán és Keller József marad hírmondónak az tartalékcsapatból.

A csütörtök délutáni sajtótájékoztatón nagy volt a fogadkozás a vezetők részéről, hogy mindent elkövetnek a csapat együtt tartásáért, ám egészen bizonyos, hogy a legjobbak odébbállnak. Közéjük tartozhat Leandro és Balog Zoltán is, mindkét játékost csábítja a Debrecen. Látható, most már morálisan is megrogyott a Ferencváros. A játékosok tanácstalanok és hitetlenek. Nem tudják mit tegyenek, közben pedig „szirénhangok” csábítják őket. Többen, köztük Lipcsei Péter is, egyelőre a szívükre hallgatnak, és maradnak, mások, mint Dragóner Attila, a Ferencváros ajánlatára várnak.

Gellei Imre üzenete

Gellei Imre, a Ferencváros vezetőedzője a sajtótájékoztatón a hátsó sorban húzódott meg, majd az esemény végén szót kért.

„Idő kell a történtek feldolgozásához – mondta a szakember. – Amikor kedd este tudomásomra jutott, hogy a másodosztályban kell szerepelnünk, úgy éreztem magam, mint egy bokszoló, akit kiütöttek. A csapat velem együtt nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Jelenleg minden bizonytalan a klub háza táján, ebben a helyzetben csak akkor írom alá a szerződésemet, ha a szponzorok és támogatók továbbra is az együttes mellett maradnak, és a cél az azonnali feljutás lesz. Továbbra is azt mondom, hogy a Ferencváros legnagyobb értékei a játékosok, hiába hozunk külföldről légiósokat, a Fradi-tábor leginkább a saját nevelésű labdarúgókat szeretné a pályán látni az NB II-ben is. A szurkolóknak üzenem: tartsanak ki szeretett csapatuk mellett, mert most nagyon fontos az összefogás a klubért!”

 

 

 

 

Amiért megdolgoztak, azt egy tollvonással elvették tőlük. Hiába dolgozott lelkesen s egyre eredményesebben a Ferencváros sikereiért Gellei Imre és ifjabb Albert Flórián, s hiába szerezték meg a hatodik helyet, a másodosztályba kerültek. Hogy lehet mindezt feldolgozni, s egyáltalán, hogy lehet egy ilyen helyzetből talpra állni? Szerződése senkinek nincs, a klub kasszája üres, a vezetők továbbra is tehetetlenek, és fizetés, valamint jövőkép helyett csak hitegetéssel szolgálhatnak. Ifjabb Albert Flórián egész életét a Ferencvárosban töltötte, s ebben a pokoli helyzetben sem akar elmenekülni az Üllői útról.

– Felfogta már mindazt, ami történt?
– Nehezen megy – felelte az 1996-ban még a Bajnokok Ligájában szereplő csapatot a pályán erősítő „kis” Albert. – Itt van előttem egy papír, nézem a sorsolást, s azt látom, hogy a Jászapátival és a Tuzsérral játszunk. Félre ne értsen, nem nézem én le ezeket a csapatokat, magam is játszottam a megye egyben a Felsőpakony színeiben, de a Fradinak nem itt van a helye. Nekünk az Újpesttel kell rivalizálnunk.

– Úgy érzi, igazságtalan döntés született?
– Nézze, a Fradi hatodik lett, a csapat túlteljesítette a tervet, és ha együtt marad, most már akár dobogós helyezésekért is küzdhetne. Mi nem estünk ki, s azt hiszem, nem a játékosokat, hanem a vezetőinket kellett volna a másodosztályba száműzni. Azokat az embereket, akik afféle munkahelynek tekintik az Üllői úti székházat és a Ferencvárost. Pedig ez nem az. Sokkal több annál. A vezetőink nem fradisták, ez meg is látszik a hozzáállásukon s a munkájukon. A kérdésére válaszolva: valóban nincs pénz, rendszerint hét-nyolc havi pénzzel tartoznak mindenkinek. S ez így sokáig nem mehetett büntetlenül. A licencügy persze már más téma. Mondok egy példát: Magyarországon jó, ha három pálya felel meg a feltételeknek. Akkor miről beszélünk?

– Innen hogyan tovább?
– Maradunk, és dolgozunk a Fradiért. Gellei Imre, Lipcsei Péter s jómagam mást sem csinálunk, mint telefonálgatunk, s megpróbáljuk együtt tartani a csapatot. A szurkolók rengeteget segítenek, úgy érzem, újra egymásra talált csapat és közönsége. Ha másra nem, hát erre az egyre jó mindaz, amit most átélünk. Biztos vagyok benne, hogy pokoli évad vár ránk, mindenki minket akar majd legyőzni. De rajtunk nem múlhat a siker. Ha jönne egy új menedzsment, ha kicserélődne a vezetőség, ha valaki pénzt, fantáziát látna a Fradiban, biztosan visszajutnánk a leggyorsabban. Persze az rt.-nek le kell válnia a klubról.

– Kit látna szívesen vezetőként?
– Nyilasi Tibort!

– A játékosok többsége marad a másodosztályban is?
– Lehet, hogy lesz, aki elmegy, de a fiatalok szeretik ezt a klubot. Akit lehet, itt kell tartanunk. Legalább mi vigyázzunk az értékeinkre…

 

 

 

 

 

 

Kifejezetten érdekes lehet, hogy az élvonal néhány klubjának tulajdonosa, vezetője mit gondol az ősi rivális száműzéséről. Volt, aki szűkszavúan, volt, aki annál bővebben mondta el véleményét.

Szima Gábor, a DVSC tulajdonosa
„Sajnálom, ami a Ferencvárossal történt. Hiányozni fognak a Fradi elleni telt házas debreceni mérkőzések. Bízom benne, hogy a zöld-fehérek a lehető legrövidebb idő elteltével, morálisan megerősödve, az anyagi problémákon túljutva visszakerülnek az élvonalba. Egy rendezett körülmények között működő Ferencvárosra ugyanis nagy szüksége lenne a magyar labdarúgásnak.”

Kovács Péter, az Újpest FC tulajdonosa
„Engem kizárólag az Újpest érdekel, nem foglalkozom a Ferencvárossal. Ami történt, az a Fradira tartozik, kizárólagosan a zöld-fehér klub belügye. Az utóbbi időszak eseményeivel nem szeretnék foglalkozni.”

Kiss Zsolt, a Budapest Honvéd kisebbségi tulajdonosa
„Rendkívül sajnálom a Ferencváros kizárását, még akkor is, ha ez a döntés jogszerű volt. Tudomásul kell venni, hogy a háttérben komoly lobbizás folyt a zöld-fehér klub ellen. Jelen pillanatban haldoklik a labdarúgásunk, és az FTC kizárása csak egy újabb kés a magyar futball szívébe. Nem értem viszont, hogy miért az élvonalból kieső Vasast kellett felkérni az NB I-es indulásra. Döntsön inkább a pályán elért eredmény, gondolok itt a másodosztályban jól szereplőkre. Amúgy pedig a Fradi kizárásával megoldódnak majd a problémák az Üllői úton? Sajnos szerintem ugyanúgy nem lesz pénz a jövőben sem a Ferencvárosnál.”

Illés János, a Kaposvár ügyvezető elnöke
„Bevallom őszintén: meglepődtem, amikor meghallottam a döntést. A marketing és a bevétel szempontjából egyértelműen jobb lett volna a Ferencvárossal játszani, de ezzel aligha mondtam újat. Arról nem is beszélve, hogy a hét végi programfüzet és az egész szakmai stáb az FTC-re készült. Ha jogos is az MLSZ licencadó bizottságának határozata, jobb lett volna korábban meghozni. A Ferencváros kizárása az egész magyar futballnak hatalmas presztízsveszteség.”