A Realnak esélye sem volt,Barcelona 3-0 Real Madrd

Hiába támadt fel a bajnokság két nagyágyúja, a Valencia és a Deportivo, hiába nyert az utolsó helyezett Mallorca a Zaragoza otthonában, és hiába szerepelt a menüben egy (lapzártánk után véget érő) baszk derbi, a Barcelona-Real Madrid örökrangadó árnyékot vetett a forduló összes többi mérkőzésére. Ami azt illeti, a Camp Nouban látottak alapján leginkább a listavezető produkciója uralta a játéknapot, hiszen a Barca leiskolázta a kapura gyakorlatilag veszélytelen fővárosiakat.

Mielőtt rátérnénk a nagy ütközetre, az illendőség kedvéért említsük meg néhány szóban a már citált nagyok produkcióját. A Valenciát gardírozó Claudio Ranieri csapatátalakítása - a kispadon hagyta Di Vaiót, Baraját, Rufetét és Carbonit, miközben Xisco, Corradi, Aimar és Moretti kezdett - tökéletesen bejött az utóbbi időben gödörbe kerülő Málaga ellen, így a címvédő, ha nem is parádézva, de tíz mérkőzést követően ismét nyerni tudott.
"Tetszett a csapatom mai teljesítménye, a győzelem biztosan erőt ad a hétközi Bajnokok Ligája-ütközetünkre is" - így Ranieri, aki - csakúgy, mint a Deportivót gardírozó Javier Irureta - megúszta, hogy a fordulót követően felmondjanak neki. A galíciaiak mestere ráadásul még büszke is lehetett övéire, ugyanis a feltámadóban lévő Villarreal otthonában az eddig többnyire harmatos teljesítménnyel kirukkoló csapata újfent kiérdemelhette a "SuperDepor" becenevet. "Tristán gólja után megnyugodtunk, és onnantól kezdve nem volt kérdéses, melyik csapaté lesz a három pont" - foglalta össze tömören a kilencven perc eseményeit Irureta.

	A remekül irányító Ronaldinho szerezte a Barcelona harmadik gólját a szuperrangadón

A Camp Nouban - ahol majdnem 100 ezer szurkoló várta az év mérkőzését - leginkább az volt a kérdés, hogy a Barcelona mennyire páholja el a Real Madridot, ugyanis a fővárosiak már az első pillanatoktól kezdve alárendelt szerepet játszottak. A madridiak először a 28. percben kapituláltak, amikor Roberto Carlos és Casillas egymásra várt a felszabadítással, Eto’o lecsapott a labdára, és az üres kapuba helyezett. A szünet előtt Van Bronckhorst duplázta meg az előnyt, így a második félidőben a katalánok már cifrázhatták a játékot. Ronaldinho még betalált egy jogosan megítélt tizenegyesből (Eto’ót birkózták le a bekkek), miközben a madridiak csak arra vártak, hogy lefújják a mérkőzést.
"Ismét biztonságos előnyben vagyunk, ezért nyugodtabb körülmények között folytathatjuk a munkát. Ugyanakkor még nagyon korai lenne kijelenteni, hogy ez a mostani mérkőzés bármit is eldöntött volna, ezért sajnos nem kerülhetünk euforikus hangulatba annak ellenére sem, hogy a Real Madridot vertük meg" - mondta szerényen Frank Rijkaard, a Barcelona edzője, azt azért hozzátéve, hogy "örülni persze szabad". Csapata egyik legjobbja, Eto’o nem titkolta elégedettségét, a kameruni a mérkőzés után azonnal kijelentette: "Azért jöttem a Barcához, hogy élvezzem a sikert, és a Madrid ellen, a csodálatos közönséggel együtt úgy éltem meg a győzelmet, mint korábban még soha."
A Realt gardírozó García Remón nem keresett mentségeket, karakánul elismerte, hogy a katalánok lejátszották csapatát a pályáról. "Azért kaptunk ki, mert a Barca jobb volt nálunk. Főleg azt követően nőtt nagyra a két gárda közötti különbség, hogy az ellenfél megszerezte a vezetést - azt máris felejtsük el, hogy Casillasnak addig nem akadt védenivalója. Nem a mi napunk volt, nem jött össze semmi - így Remón, aki azért igyekezett vigaszt találni a szimpatizánsok számára. - A Real továbbra is küzd a bajnoki címért, a Barcát pedig megverjük majd a Bernabéuban." Csatlakozott az edzőhöz a klubelnök is, aki a vasárnapi edzésen megpróbált lelket önteni a játékosokba.

1973-74, Real Madrid-Barcelona 0-5: A Real mai edzője, Mariano Garcia Remon leizzad, ha erre a mérkőzésre gondol: ő állt ugyanis a madridi kapuban, és kapott egy olyan gólt Johan Cruyfftól, hogy a holland a saját térfeléről indulva csinált bohócot a hazai védelemből, majd belőle is. Cruyff vezérletével a Barca véget vetett rossz sorozatának, 14 év után bajnok lett.

1984-85, Real Madrid-Barcelona 0-3: Ez már a Barca brit korszaka. A Terry Venables edző, Gary Lineker, Mark Hughes, Steve Archibald alkotta vonulatból az utóbbi villogott ezen a találkozón: a skót támadó gólt szerzett, és a két másik találatban is szerepet játszott. Tizenegy év után újra aranyérmes lett a katalán gárda.

1993-94, Barcelona-Real Madrid 5-0: Megint egy kiütéses Barcelona-siker, amelyért Cruyff edzőként aratta le a babérokat - a gólokat már egy bizonyos Romário szállította, ezúttal hármat. A Barca sorozatban negyedszer lett bajnok, igaz, előtte a Real tarolt ötször.

1994-95, Real Madrid-Barcelona 5-0: Az előző idény ötöse vért kívánt, és a Real le is csapolta a szükséges "öt decit": ezúttal a chilei Ivan Zamorano ért el mesterhármast, betalált Emilio Amavisca és Luis Enrique is - és milyen az élet: az utóbbi barcelonai közönségkedvencként vonult vissza az idén nyáron.

2003-2004, Barcelona-Real Madrid 1-2: Luis Figo Barcelonából ment Madridba, és ugyan ennek már négy esztendeje volt, a katalán szurkolók, mint mindig, megint "megbüntették": nemcsak válogatott szidalmakat kapott, hanem egy levágott disznófejet is a pályára hajítottak neki, mintegy üdvözlésül. A portugált ez nem zavarta: vezérletével a Real 19 év után nyerni tudott a Barca vendégeként.
A bajnoki mérleg Barcelonában: 43 Barca-győzelem, 14 döntetlen, 17 Real-győzelem
Az egységes spanyol bajnokságot 1928-29 óta rendezik meg.