Thierry Henry trükkje sem volt elég,Arsebal 2-2 Chelsea

Arséne Wenger nem éppen a rá jellemző önbizalommal készült a Chelsea elleni rangadóra. Már előre azokkal vitatkozott, akik amondók voltak, hogy Chelsea-győzelem esetén az ily módon nyolcpontos hátrányba kerülő Arsenal búcsút inthet a címvédésnek. "Az egyértelmű, hogy ellenfeleink jobbak, mint az előző idényben. De akkor sincs semmi veszve, ha netán kikapunk, hosszú még az évad" - hangoztatta a francia szakember.

Eleinte úgy tűnt, Wenger óvatossága teljesen felesleges. A 2. percben Thierry Henry levette Reyes lefejelt labdáját a tizenhatos előterében, megfordult, és magától értetődő mozdulattal a kapu bal oldalába vágta a labdát. Az "ágyúsok" Patrick Vieira és Fredrik Ljungberg távollétében is remekül mozogtak, jóllehet a főleg fiatalokból álló középpálya - Mathieu Flamini, José Antonio Reyes, Cesc Fabregas, Robert Pires - átlagéletkora a 23 évet sem érte el.
Mindössze negyedóráig tartott a Highburyben az örömünnep, ekkor John Terry bólintotta be szögletből a manapság szokásosnak mondható fejes gólját. A szédítő iramot szabálytalanság is ritkán akasztotta meg, de az egyik ilyen eset újból módosította az eredményt. Henry állt oda a labda mögé, Cech nekitámaszkodott a kapufának, hogy beállítsa a sorfalat, mire a csatár gondolt egyet, és az ellenkező sarokba csavarta a labdát. A Chelsea-játékosok magukból kivetkőzve reklamáltak, de a lassításokon jól látszott, hogy a bíró a sípját felemelve kérdezett valamit Henrytól, majd hátralépett, és széles karmozdulattal jelezte, hogy mehet. A szabály ugyanis valóban úgy szól, hogy a sípszót csak akkor kell megvárni, ha a támadó csapat kéri a kilenc métert. A "kékek" pedig elmulasztották kivárni ezt a formaságot.

	Thierry Henry hiába szerzett kétszer is vezetést, az Arsenal kénytelen volt beérni az egy ponttal a londoni rangadón

A Chelsea nem az a társulat, amelyiket megrogyasztaná egy ilyen buta gól, egy perccel a szünet után megint egyenlő volt az állás. Frank Lampard beadását William Gallas visszafejelte, érkezett Eidur Gudjohnsen, s hiába löktek rajta hátulról hatalmasat, a hosszú sarokba csúsztatott. Ez a játékrész már nem volt annyira izgalmas, mint az első, hanem egy-egy briliáns megoldás azért akadt időnként. A boszorkányosan kevergető Arjen Robben egy ízben épphogy az oldalhálóba pöckölt, Henry meg hét méterről a majdnem üres kapu fölé lőtt. Maradt tehát a 2-2, s ezzel az ötpontos különbség a londoni páros között, de ne feledjük, az Everton már beékelődött kettejük közé.
A nap másik helyi rangadója sem okozott csalódást, legfeljebb az Aston Villa-szurkolók számára, mert csapatuk továbbra is nyeretlen a Premiershipben a nagy rivális Birmingham City ellen. Az ottani városi derbiket mostanában a kapusbakik fűszerezik (emlékezzünk csak Peter Enckelman burleszkjelenetére néhány évvel korábbról), és Thomas Sörensennek nem volt szíve megszakítani ezt a szép hagyományt. A dán hálóőr a 9. percben Clinton Morrison gyengécske lövését ügyetlenül bevédte, a City második góljáról viszont nem ő, hanem a David Dunn nyomát bottal ütő védelem tehetett.
A hazaiak kapura sem igen lőttek az első félidőben, a szünet után viszont átvették a játék irányítását. Egyúttal a feszültség is nőtt, Steve Bruce vélhetően a középpályás második sárgájától tartva cserélte le Dunnt, az eredmény azonban sokáig nem változott. Gareth Barry ugyan a kapuba pofozott egy beadást, de szó szerint, a kezével, ezért gólt nem, csak sárga lapot ért el vele. Egy nagy lehetőséget még kaphatott volna a Villa, ha a bíró észreveszi Olivier Tebily kezezését a tizenhatoson belül. Barry végül a hajrában egy életerős bombával betalált, de az egyenlítésre már nem maradt idő, nyertek a vendégek