Senki sem lehetett boldog a Bernabéuban

A mérkőzés fontosságát jelezte, hogy János Károly spanyol uralkodó, a "királyi" gárda hűséges, de nem túlzottan rendszeres szurkolója is megjelent a lelátón. Erős kétségeink vannak afelől, hogy mondjunk Zidane-t, Figót és Ronaldót motiválta, vagy egyszerűen csak meghatotta volna a fejedelmi gesztus, de tény, a Real elég harapósan kezdett.

elég harapósan kezdett.

Iván Helguera góljának köszönhetôen a Real Madrid elônnyel várhatja a két hét múlva sorra kerülô torinói visszavágót

No, nem ész nélkül, elvégre a Juventusnak botorság nekimenni a világ bármely stadionjában, ezt a messziről jött Wanderley Luxemburgo is jól tudja - épp csak néhány kisebb Ronaldo-sansz jelezte a támadókedvet. Először kissé mögéjött Roberto Carlos beadása, majd Buffon vetődött ki a neki szánt labdára, végül pedig lesen fülelte le a partjelző a brazilt.
A hazaiak számára biztató fejleményekbe alaposan belerondított, hogy Míchel Salgado már a 8. percben térdsérülést szenvedett, a helyére pedig a jobbhátvéd pozíciójában meglehetősen idegenül mozgó Raúl Bravo állt be. Hogy a torinói veszély mennyire élő akkor is, amikor a rivális biztonságban érzi magát, abból a 22. percben kapott ízelítőt a Santiago Bernabéu közönsége: Del Piero remek sarkazással találta meg Emersont, aki a tizenhatos vonala előtt fennakadt az elé lépő Samuelen. Lubos Michel roppant nagyvonalúan intett továbbot…

A Juve következő lehetősége is a brazil középpályás előtt adódott, de addig Nedvedék még megúsztak egy hatalmas helyzetet. A régi formájában futballozó Roberto Carlos süvített el a bal szélen, pontosan centerezett, mire Raúl az ötös vonaláról estében a lécre vágta a labdát. Az utolsó negyedóra kezdetén azonban beérett a madridi fölény. Beckham tekert be szabadrúgást a bal oldalról, s a tömegben felugró Helguera fejéről-lapockájáról a hosszú felső sarokba csusszant a labda.
A baj nem jár egyedül - Nedved kisvártatva összefejelt Raúl Bravóval, és őt is le kellett cserélni. A Juventus játékának, mint sejthető, ez a momentum csöppet sem tett jót, a szünetig hátralévő időt egyértelműen a Real uralta, bár több gólt nem tudott szerezni.
A második félidő elején semmi jel nem utalt arra, hogy a Juventus, átérezve az aggasztó szituációt, valamiféle metamorfózison ment volna át. Hazai akciókkal indult a játékrész, Roberto Carlos életveszélyes beívelése után Figo alig mellészálló emelése következett, majd Beckham rúghatott szabadrúgást szerfölött ígéretes helyről, bele a sorfalba.
És csak jöttek sorra a kisebb-nagyobb helyzetek. Ronaldo két embert becsapva jutott lövéshez, amelyet Buffon üggyel-bajjal szögletre tenyerelt, aztán Figo bombáját volt kénytelen a lesen settenkedő Raúl elé ütni. Igaz, ekkorra a Juve is összeszedte magát annyira, hogy Casillasnak is játékba kellett avatkoznia: Olivera erős, de középre tartó lövése pattant ki a spanyol válogatott kapusáról.

A vendégek tehát feljöttek, egyúttal a küzdelem kezdett eldurvulni, röpködtek a sárgák, sőt a labda is kidurrant. A szlovák bíró közben hibázott egy nagyot, Raúl lerántásáért elmulasztott büntetőt ítélni. Többek között ezért is maradt az 1-0 (no meg azért, mert Samuel fejese kijött a kapufáról), amelynek igazán egyik fél sem örülhet - megnyugtató előnynek erős túlzás volna nevezni, Fabio Capellót viszont az idegenben lőtt gól hiánya aggaszthatja.

REAL MADRID (spanyol)-JUVENTUS (olasz) 1-0 (1-0)
Madrid, 75 000 néző
V: Michel (szlovák). G: Helguera (31.)
REAL MADRID: Casillas - Míchel Salgado (Raúl Bravo, 8.), Helguera, Samuel, Roberto Carlos - Beckham, Gravesen, Figo, Zidane - Raúl, Ronaldo (Owen, 76.)
JUVENTUS: Buffon - Zebina, Thuram, F. Cannavaro, Zambrotta - Camoranesi, Blasi (Tacchinardi, 69.), Emerson, Nedved (Olivera, 37.) - Del Piero (Zalayeta, 81.), Ibrahimovic