Ezúttal kiütéssel nyert a DAC

Lépéselőnyben várhatta a DAC-Invitel a bajnoki finálé második összecsapását, miután az első meccset megnyerte, s tette mindezt ráadásul Székesfehérvárott. Ennek ellenére a fehérváriak bizakodóak voltak, idősebb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató például arról beszélt, hogy egy döntősorozat - minden logika nélkül - bármikor megfordulhat, így óva intené azokat, akik egy összecsapás után esetleg már temetnék a fehérváriakat.

Kőhalmi Tibor, az újvárosiak szakosztályelnöke is visszafogott volt, mint mondta, a lépéselőnyt legfeljebb időszakos sikerként könyveli el, most új meccs kezdődik, amelyen újra bizonyítani kell. Nos, az eredmény ismeretében már tudjuk, Ladányiék is tisztában voltak ezzel, s megtették, amit ez ügyben egyáltalán megtehettek: kilenc perc alatt eldöntötték a meccset…

Óvatos tapogatódzásnak nyoma nem volt, a hazaiak hatalmas lendülettel kezdtek, s a 2. percben ugyan még Rusic találatát lábhasználat miatt érvénytelenítette a szlovén játékvezető, a folytatásban már efféle szerencse sem mentette meg a fehérváriakat a K.O.-tól. A feltűnően nagy kedvvel játszó Orsó, Erdősi, Borsos trió pillanatok alatt összehozott két szépségdíjas találatot, Sándor potyagólja pedig teljesen padlóra küldte a Volánt. A nem ilyesmihez szokott Budai is megelégelte, helyére az első harmad végéig Hetényi állt be, ám ő sem úszta meg "szűzen" a dolgot, egy létszámfölényes helyzetből Szélig már négyre növelte az Acélbikák előnyét.
Apropó, létszámfölény… Már a csütörtöki, székesfehérvári meccsen is látható volt, hogy a volánosok milyen tanácstalanul állnak az ilyen szituációkhoz, ötlettelenül és többnyire rosszul oldották meg az efféle helyzeteket, s ez a második találkozóra sem változott. Remek példa erre a középső etap egy jelentős szakasza, amikor is Mintel fegyelmezetlensége miatt öt percig játszhattak eggyel többen a fehérváriak, ám nem csak, hogy alig-alig jelentettek veszélyt Szuper kapujára, ráadásul újabb gólt kaptak belőle. Ezzel amúgy már féltucatra nőtt a DAC előnye, hiszen a második harmad elején Ladányi is meglőtte a maga jól megszokott bődületes gólját. A hat találatból ötöt Budai kapott, ugyanis a válogatott kapus az első szünetben összekapta magát, s visszatért a jégre, bár igazából a Volán szempontjából ekkor már édesmindegy volt…

	A kép csalóka: a mérkôzésen nem volt ekkora a küzdelem, az újvárosiak nem adtak esélyt (Fotók: Danis Barna)

És őszintén szólva ezután már a Spisák-csapat sem erőltette a góllövést, Erdősiék inkább a szépségre törekedtek, trükköztek, és néhány nagy helyzetet még el is könnyelműsködtek. Tehették, ugyanis az Alba ezen a meccsen nem volt egy súlycsoportban velük, a vendégek többnyire erőtlen támadásokat vezettek, ha pedig nagy ritkán eljutottak Szuper kapujának közelébe, akkor vagy a nagyszerűen záró védelem, vagy a kifejezetten jó napot kifogó Szuper jelentette a végállomást.

Az ilyen jelentős különbségnél ez nem is lehet kétséges, de azért a történeti hűség kedvéért mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a DAC-Invitel sikere tökéletesen megérdemelt, s a két meccs után 2-0-ra vezető Acélbikák az eddig mutatott játék alapján igen közel kerültek a bajnoki címhez, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy - miként arra a Volán szakosztály-igazgatója a meccs előtt utalt - bármikor megfordulhat egy sorozat. Az Alba vélhetően azon lesz, hogy ez megtörténjen, a DAC pedig bizonyára szeretné elkerülni. Ezért szép a sport és ezért jó sport a hoki.

Na, és ezért lesz érdemes a hétfői harmadik összecsapást is megnézni…