Semmire sem jó döntetlen a Megyeri úton

A magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki selejtező-mérkőzésen ma este 1-1-es döntetlent ért el a Megyeri úti Szusza Ferenc-stadionban a bolgár csapat ellen. A várva várt győzelmet tehát nem sikerült megszerezni, ami azt jelenti, hogy Lothar Matthäus szövetségi kapitány együttese maradt a 8. csoport negyedik helyén, egy ponttal Bulgária, öttel Svédország és hattal Horvátország mögött. A bizakodásra így jóval kevesebb okunk van, mint korábban bármikor. Óriási lendülettel kezdtek a bolgárok, megpróbálták lerohan- ni a mieinket, de két egészséges erejű, az irányzékot tekintve azonban messze nem tökéletes lövéstől - Jankov, majd Kirilov kísérletezett - eltekintve fárado- zásukat kevés siker kísérte. Ezt követően "fogást bontott" a magyar válogatott, és a közönség rettenetes hangerejű biztatása közepette elkezdett futballozni. Jóllehet, igazi gólhelyzetet nem sikerült kialakítani, de helyzettel kecseg- tető megmozdulások voltak. Először Torghelle kapott jó labdát a bal szélen, de egy gyönyörű lövőcsel után - amellyel ringlispilbe ültette Sztojanovot - a beadása senkit nem talált középen. Történt mindez a 10. percben, és három perc múlva Szabics vagy Vincze Ottó akár ziccerben is mehetett volna Ivankov kapujára. Kár, hogy nagy igyekezetükben egymást lökték fel, pontosabban a kitörő Szabics akadt fenn az önfeláldozóan közbevetődő magyar csapatkapitányon. Ennek ellenére magyar percek voltak ezek. Kicsivel később Vincze csinált egy "visszacselt" a balösszekötő helyén, befelé indult, majd ballal, teljes erőből lőtt a kapu felé. A két villa közé befért volna a labda, sajnos azonban az egy másik sportágban ért volna gólt - így csak egy életerős fölé lövést könyvelhettünk el. A taps azonban járt, még Lothar Matthäus szövetségi kapitány is biztatónak titulálta a löketet. Négy perc múlva Király tolta szögletre a jobb kapufánál macskaszerű vetődéssel Berbatov szabadrúgását, majd ismét egy magyar helyzet következett. Pontosabban következhetett volna, ha Böőr a 16-oson belül jól át tudja venni a jobb szélen cselezgető Torghelle beadását. Iszonyatosan hajtott a magyar válogatott (micsoda öröm már ezt is leírni), így aztán - mivel a bolgárok sem hagyták magukat - igazán lüktető, élvezetes és nagy iramú mérkőzés kezdett kialakulni a két támadó felfogásban futballozó együttes között. Kétszer tűnt úgy, hogy a bolgár "presszingtől" elbizonytalanodott a Matthäus csapat, de a válogatott jól kezelte az aggasztó szituációt: ellentámadott, és a túlsó oldalon gólhelyzetekkel válaszolt. A 37. percben a hazai csapat kihagyta a félidő legnagyobb lehetőségét. Vincze löbbölte be a labdát a bolgár védőfal mögé, Szabics rástartolt, balról, az alapvonal magasságából középre emelt, de a kapu torkában Jankov kifejelte a labdát a több méterről bevetődő Torghelle elől. Nagyjából ennyit érdemes elmondani az első félidőről, amelyben a nagy kedvvel játszó Vincze Ottó irányította magyar válogatott teljesen egyenrangú ellenfele volt Sztoicskov csapatának, sőt közelebb állt a gólszerzéshez, mint a papíron jobb erőkből álló ellenfele. Rajczi Péter a második gólját szerezte a válogatottban A második játékrész előtt természetesen mindenki a hasonlóan jó folytatásban bízott, és abban, hogy folytatódik a nemzeti együttes sorozata: a Szusza Ferenc-stadionban - amióta így hívják a létesítményt - eddig még csak nyerni tudott a válogatott, igaz, a legyőzötteket, San Marino és Izland együttesét nem nagyon lehet összehasonlítani a bolgár csapattal. Alig több mint hat perc elteltével megszületett a gól (52. p.), csak sajnos, nem a magyarok szerezték. Martin Petrov emelt ballal meredeken a kapu elé, a hosszú oldalon robogó Sztilian Petrov pedig öt méterről, éles szögből Király fölött a hálóba fejelt (1-0). Vincze Ottó az első félidőben jól mozgott, utána elfáradt Nyolc perc múlva egyenlíthetett volna a magyar csapat: Vincze és Bodnár végzett el szabadrúgást a jobb oldalról, a labdát előbbi csavarta középre, de a középen bevetődő Huszti 12 méterről érkező fejesét Ivankov könnyedén szelídítette meg. Ami ez után következett, az az egyetlen választása volt a mieinknek, de óriási kockázatot jelentett. A hatalmas iramban rohamozó magyar válogatott hátul egyre egyre inkább kinyílt, így kedvére kontrázhatott Hriszto Sztoicskov együttese. Berbatov kétszer is gólt szerezhetett volna, és igazából csak Királyon múlott, hogy a bolgár csatár nem ünnepelhetett. Úgy állt a meccs, hogy az erejükkel egyre jobban elkészülő magyar játékosok önkívületben mentek előre, de az nem látszott, hogy bárki közülük képes volna a gólszerzésre. A középpályás sor különösen széteső csapatrész benyomását keltette, így a bolgárok sokszor úgy rohantak keresztül rajta egészen Király kapujáig, mintha edzésen a kontrát gyakorolnák létszámfölényben. A hajtást, a görcsös küzdeni akarást dicsérni lehetett, de a tudást mindez nem pótolhatta. Kapkodást és kétségbeesést lehetett érezni nemcsak a pályán, hanem a kispadon is. Király Gábor (balra) és Böőr Zoltán teljesítményére nem lehetett panasz Az utolsó húsz percben a bolgárok is visszavettek a tempóból, s az eredmény tartására rendezkedtek be, ami - lévén, hogy a magyarokról nem lehetett elmondani, hogy egykapuztak volna - elég könnyű feladatnak tűnt. A katarzisélmény azonban mégsem maradt el! Miután Berbatov újabb ziccert hagyott ki (illetve Király ismét fantasztikusat védett), és lassan elkezdhettük volna megvonni a mérleget, a 90. percben egyenlített a magyar válogatott. Fény és árnyék Ezt a látványt nem lehet megunni: lobogjon negyven, hétszáz vagy tizenháromezer kézben a piros-fehér-zöld zászlóerdô, mindig csodálatos képet nyújt. Tegnap ez kiegészült egy látványos koreográfiával – ámultak is a bolgárok… …aztán pedig némi ízelítôt adtak a balkáni viselkedésbôl. A vendégdrukkerek többsége végigfütyülte a Himnuszt, és ha ez nem lett volna elég: néhányan petárdák durrogtatásával „überelték” szégyenteljes produkciójukat. A jobb oldali zászlótól csavart be szögletet a sarokrúgást kiharcoló Böőr Zoltán, és a középen kialakult hatalmas tömörülésben a 84. percben Vincze Ottó helyére beállt Rajczi Péter fejelt a kapuba úgy, hogy a bolgár védő már csak a gólvonal mögül tudta kirúgni a labdát (biztos, ami biztos, Rajczi ezt is visszarúgta a hálóba, ki tudja, a bíró melyikért ítélt gólt - 1-1). Másra már nem nagyon maradt idő, 1-1 maradt a végeredmény. A magyar labdarúgó-válogatott tagjai elmondhatják magukról, hogy végig küzdöttek, hajtottak kilencven percen át, sajnos azonban világos, hogy még ezzel a magukhoz képest átlag feletti teljesítménnyel is csak egy vérrel-verejtékkel kivívott döntetlenre voltak képesek. Az a keserű igazság, hogy pillanatnyilag a legjobb erőnkből is csupán ennyire telik. A 2006-os világbajnoki részvételhez nem sikerült közelebb kerülni, ellenkezőleg: a horvát és a svéd együttes egyre inkább elhúz a bolgár-magyar kettőstől. Lothar Matthäus csapata hét pontjával a negyedik helyen maradt, a bolgároknak nyolc, a svédeknek 12, az éllovas horvátoknak 13 pontja van. Következik az Izland-Magyarország, a Bulgária-Horvátország és a Svédország-Málta mérkőzés június 4-én. Utána még van egy könnyebb mérkőzése a magyaroknak Málta ellen (szeptember 3.), az utolsó három fordulóban azonban sorrendben a svédek (itthon), a bolgárok (idegenben) és végül a horvátok következnek. Bár a hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy a fel-feldobott kő mindig lehull, a csodában továbbra is szabad és lehet reménykedni. Mindig a remény él a legtovább…