Alonso és a Renault továbbra is megállíthatatlan

A 2. Bahreini Nagydíjon, a Formula-1-es gyorsasági autós világbajnokság idei szezonjának harmadik futamán a spanyol Fernando Alonso szerezte meg a győzelmet a Renault volánjánál. A hétszeres világbajnok Michael Schumacher új építésű Ferrarija 12 kör után megadta magát.

Fernando Alonso a rajt pillanatától az élen autózott, és csak rövid időre engedte ki a kezéből a vezetést (fotó: Reuters)

Amint várható volt, Rubens Barrichello autójában újra motort cseréltek az időmérő utáni váltóhiba miatt, így csak a mezőny végéről vágott neki a versenynek. A Ferrarik orrát a tegnap elhunyt II. János Pál pápa emlékére feketére festették, Jarno Trulli pedig a "Köszönjük, Szentatya"-feliratot ragasztotta a sisakjára.

Már a felvezető kör sem ment simán, Christian Klien Red Bullja ugyanis nem tudott elindulni a többiekkel, így a rajtrács hetedik pozíciója helyett a boxutcába került, ahonnan már ki sem jött. A rajt azonban viszonylag eseménytelen volt: Alonso jól jött el az élen, Trulli pedig a harmadik helyről csak ímmel-ámmal támadta Michael Schumachert. Mögöttük sem változott a rajtsorrend: Webber, Heidfeld, Ralf Schumacher volt a további sorrend.

Az első kieső Narain Karthikeyan lett, aki három kör elteltével fel is adta a küzdelmet. Szinte ugyanekkor füst kezdett el kicsapni Giancarlo Fisichella Renaultjából is: az olasz pilóta behajtott a boxutcába, ott azonban nem várta senki, így megállás nélkül tovább is ment. A következő körben megint kijött, akkor már várta néhány szerelő, de csak azért, hogy betolják a boxba. A pályán közben Alonso, Schumacher és Trulli szép lassan elszakadt a többiektől, Barrichello pedig már a 10. helyre tornázta fel magát. A Renault spanyolja egymás után futotta a leggyorsabb köröket, de a hétszeres világbajnok tartotta vele a lépést, Trulli kicsit lemaradva követte őket. Mögöttük Webber, Heidfeld, Ralf Schumacher, Räikkönen, Szato, de la Rosa, Barrichello volt a sorrend, a legnagyobb csata a két Williams és a McLaren finnje között dúlt.

A nyomást Heidfeld bírta legkevésbé: kétszer is hibázott, így előbb Ralf Schumacher előzte meg, majd Räikkönen is utolérte, de később a finn is elfékezte magát, így távolabb került a Williams németjétől. A 11. körben aztán olyat láthattunk, amit 2001 júliusa óta nem: Michael Schumacher műszaki hiba miatt esett ki. A német rosszkor fékezett, kicsúszott a lebetonozott bukótérbe, és mire visszakormányozta magát a pályára, rettenetesen lelassult. Sorra előzték meg a többiek, így be is hajtott a a boxba és fel is adta a futamot, az első hírek szerint hidraulika-problémák miatt.

A következő néhány kör eseménytelenül telt, aztán a 17. körben Ralf Schumacher révén megkezdődtek a tankolások, ezek azonban nem változtatták meg jelentősen a sorrendet. Az már inkább, hogy a 24. körben előbb Heidfeld kocsija kezdett el füstölni, majd Szato fékje romlott el, így a német és a japán pilóta is befejezte a versenyzést.

A 28. körben Alonso, Trulli, Webber,Räikkönen, Ralf Schumacher volt a sorrend. Az első négy helyezett a követőktől és egymástól is tisztes távolban autózott, míg mögöttük Barrichello, Button és de la Rosa hajtott. Ők sem zavarták egymást egy darabig, aztán a McLaren kis spanyolja elunta a kocsikázást, és magasabb sebességfokozatba kapcsolt. Előbb Buttont előzte meg, majd hagyta el, aztán hamarosan Barrichellót kezdte támadni. Közben Webber is kicsúszott, de megfogta az autót, és visszatért az aszfaltcsíkra, ám addigra Räikkönen és a fiatalabb Schumacher is megelőzte. Ezzel az első négy végső sorrendje ki is alakult, és csak a McLaren negyedik számú pilótájának köszönhető, hogy nem fulladt unalomba a Bahreini Nagydíj.

Pedro de la Rosa emlékezetessé tette visszatérését a száguldó cirkuszba

De la Rosa csak annak köszönheti, hogy most ő indulhatott a tenisz- (vagy motor-, attól függ, ki kinek hisz) balesete miatt egyelőre nem "volánképes" Juan Pablo Montoya helyett, mert az első számú tesztpilóta, Alexander Wurz túl nagy, és nem fért be a kolumbiai gépébe. Ha pedig már ott volt, a már az Arrows-os korszakában is agresszív legénynek megismert spanyol pilóta visszaidézett valamit azokból az időkből, amikor még igazán érdemes volt Formula-1-es futamot nézni.

A sárga sisakos versenyző a 33. körtől kezdve hajszolta a láthatóan lassabb Barrichellót, és minden kanyarban ott lihegett a brazil nyakában. Mindezt egészen addig, míg csak el nem fékezte magát, és ki nem ment a fűre, de egy kanyart levágva visszaralizott a pályára, és csakhamar újra befogta a Ferrarit, majd a 42. körben meg is előzte. Ettől aztán vérszemet kapott, és a boxkiállása előtt még a futam leggyorsabb körét is megfutotta. Közben a többiek is kimentek tankolni, de nagy izgalmakat továbbra sem láttunk. Mindössze Button BAR-Hondája makacsolta meg magát, és nem is volt hajlandó nekiindulni a 48. körbeli boxkiállás után. Mire nagy nehezen életet leheltek a lefulladt motorba, majd egy perc telt el, de ekkor is csak a boxutca végéig jutott az angol, ott kiszállt az autóból.

A de la Rosa-show viszont folytatódott tovább: a spanyol beérte Mark Webbert is, és kullancsként ragadt a Williamsre. Próbálkozott kívülről, belülről, egyenesben, kanyarban, ám az ausztrál pilóta tanári módon verte vissza a támadásokat. Régen láthattunk ilyen izgalmas és színvonalas párharcot, melynek végén, nyolc kör elmúltával végül Webber figyelme egy pillanatra ellankadt, és de la Rosa kibújt mellette, megszerezve az ötödik helyet.

Közben Barrichello, aki korábban sem suhant kimondottan gyorsan, egyre lassabb köröket futott, így Felipe Massa beérte és megelőzte. Sőt, a brazil még a nyolcadik helyet sem tudta megtartani: Jacques Villeneuve ugyan még megpördült, mielőtt megelőzhette volna a ferrarist, de az utolsó körben David Coulthard megadta Rubensnek a kegyelemdöfést, és egy - legalábbis a maranellóiak szempontjából - pocsék verseny végén az utolsó pontszerző helyről is letaszította.

Trulli (balra) és Alonso idén már másodszor gratulálhatott egymásnak a verseny után

Elöl mindeközben nem változott semmi: Alonso, Trulli, Räikkönen és Ralf Schumacher szépen, nyugodtan körözve, izgalmak nélkül hajtott be a célba, utánuk de la Rosa, Webber, Massa és Coulthard jött be pontszerző helyre.

Alonso ezzel zsinórban második, illetve a Renault-nak harmadik futamgyőzelmét szerezte, lassan szokásosnak mondható módon tavalyi csapattársa, Jarno Trulli előtt, míg az új autót kevés tesztelés után csatasorba állító Ferrari pont nélkül maradt. A legemlékezetesebb teljesítményt azonban a "beugró" Pedro de la Rosa nyújtotta, aki nagy akarással, erőszakosan és bátran vezetve, szép előzésekkel hozta be a McLarent az ötödik helyre.

2. Bahreini Nagydíj (57 kör, 308,769 km), a végeredmény:
1.	F. Alonso	spanyol	Renault	1:29:18,531 óra
2.	J. Trulli	olasz	Toyota	+ 13,409 mp
3.	K. Räikkönen	finn	McLaren-Mercedes	+ 32,063
4.	R. Schumacher	német	Toyota	+ 53,272
5.	P. de la Rosa	spanyol	McLaren-Mercedes	+ 1:04,988 perc
6.	M. Webber	ausztrál	Williams-BMW	+ 1:14,701
7.	F. Massa	brazil	Sauber-Petronas	+ 1 kör
8.	D. Coulthard	brit	Red Bull-Cosworth	+ 1 kör
9.	R. Barrichello	brazil	Ferrari	+ 1 kör
10.	T. Monteiro	portugál	Jordan-Toyota	+ 2 kör
11.	J. Villeneuve	kanadai	Sauber-Petronas	+ 3 kör
12.	P. Friesacher	osztrák	Minardi-Cosworth	+ 3 kör
13.	C. Albers	holland	Minardi-Cosworth	+ 4 kör

Leggyorsabb kör: Pedro de la Rosa (spanyol, McLaren-Mercedes) 1:31.447

Kiesett a versenyből
0	C. Klien	osztrák	Red Bull-Cosworth	elektronikai hiba
3	N. Karthikeyan	indiai	Jordan-Toyota	nincs információ
4	G. Fisichella	olasz	Renault	motorhiba
13	M. Schumacher	német	Ferrari	hidraulikus probléma
25	N. Heidfeld	német	Williams-BMW	motorhiba
27	T. Szato	japán	BAR-Honda	fékhiba
47	J. Button	brit	BAR-Honda	nincs információ

A győztesek mondták

Fernando Alonso (1.): "Ez volt az egyik legmelegebb verseny, amin valaha részt vettem. Az autó azonban tökéletes volt, az pedig különösen bíztató, hogy hosszú távon, a versenyek utolsó szakaszában vagyunk a legjobbak. Kellemes volt vezetni a kocsit, és nagy csatákat vívtam az elején Michael Schumacherrel és Trullival, a végén pedig már vissza is vehettem a tempóból."

"Michael közel volt hozzám az elején, úgy éreztem, gyorsabb is nálam, de legalábbis könnyebb az autója. Nem aggódtam azonban, tudtam, hogy hosszútávon, a boxkiállásokkal és az előzésekkel én leszek a jobb."

Jarno Trulli (2.): "Nagyon látványos lehetett az első kanyar, megcsíphettem volna az éllovasokat. Schumacher és Alonso azonban gyorsabb volt, így jobb, hogy nem erőltettem az előzést. Később aztán láttam, hogy Fernando mögött csak második lehetek, így ekkor már nem is próbálkoztam nagyon."

"Az autónk remek volt, jól eltaláltuk a beállításokat már első nap, ma nem is nyúltunk az autóhoz. Jó versenyünk volt, csak Fernandoval nem tudtam mit kezdeni."

Kimi Räikkönen (3.): "Voltak gondjaink az edzések alatt, ráadásul az autó is nehéz volt. A versenyen úgy tűnik, elég jók vagyunk. Talán tudtam volna gyorsabban menni, de voltak előttem. A két első helyezettől túl messze voltam, őket nem érhettem utol."

Michael Schumacher:
"Nem dönthettünk volna jobban, a sebességgel nem volt gondunk, az idén először éreztem versenyképesnek magam. A műszaki hiba miatt nem aggódom különösebben, az európai idény kezdetéig ugyanis három hetünk van, hogy helyrehozzuk a kocsit, és felkészítsük a következő viadalokra"

Dobogó, dobogó, dobogó
A Renault 20., Spanyolország és önmaga harmadik-harmadik győzelmét szállította Fernando Alonso, minden idők legfiatalabb edzéskirálya, illetve dobogósa. Az oviedói még sohasem kezdte az idényt három "dobogós" versennyel; 2003-ban háromból kettő (Malajzia - akkor volt először az első háromban, Brazília), tavaly háromból egy (Ausztrália) pódium volt a mérlege. Ha már dobogó: a Renault ötvenedszer képviseltette magát az első háromban.

Sauber: szép jubileum
Egyhuzamban nyolcadszor nem szerzett pontot Jacques Villeneuve (Sauber), az 1997-es világelső. Korábban a toyotás Jarno Trulli is hasonlóképpen "cselekedett"; rossz szériája Malajziában szakadt meg. Mindazonáltal volt, aki széppé varázsolja a Sauber 200. Formula-1-es rajtját: Felipe Massa hetedik helyével két pontot kasszírozott a svájciak számára. A brazil az utóbbi hat alkalommal az első tíz között ért célba.

Schumi: ötről négyre
Michael Schumacher statisztikai mélyponton: három versenyt követően sohasem állt ilyen kevés ponttal. Az 58 viadal után ismét műszaki hiba miatt kieső német ráadásul már négy futam óta nyeretlen, legutóbb a 2003-as Európai (Ralf Schumacher) és Magyar Nagydíj (Alonso) között jegyzett ehhez hasonlóan hosszú nyeretlenségi sorozatot - sőt akkor nem is négy, hanem öt GP-t zárt egyvégtében győzelem nélkül.

Bravó, De la Rosa!
Karrierje legjobb eredményét ismételte meg a Juan Pablo Montoya helyére beugró Pedro de la Rosa (képünkön), akit a 2001-es Olasz Nagydíjhoz hasonlóan az ötödik helyen intettek le (akkor két pont járt e pozícióért, most már négy). Mi több, a 63. alkalommal startoló spanyol bizonyos tekintetben túl is szárnyalta négy évvel ezelőtti eredményét, elvégre Bahreinben - pályafutása során először - a verseny leggyorsabb köre is az övé volt. De la Rosa a világbajnokság történetének 107. verseny közbeni legsebesebb sofőrje (ebben a kategóriában is Michael Schumacher vezet 66 "gyors körrel").