Bronzot ért a lengyelek elleni egy pont:

A várakozásnak megfelelően a norvég válogatott nyerte meg a tornát, ám mi sem vallottunk szégyent míg • A kínaiak búcsúztak a mezőnytől.  

Horváth András (balra) és a többi magyar válogatott játékos nem tehet magának szemrehányást: egy meccset, a britek ellenit leszámítva remekül helytállt Debrecenben (Fotó: Czagány Balázs)

De ahhoz, hogy becsülhessük, előbb meg kellene szerezni, s gyaníthatóan a lengyelek is ezzel a szándékkal vágnak neki ennek a meccsnek. Nem is sokat packáznak, azonmód befészkelik magukat a magyar kapu előterébe, s ha tehetnék, bizonyára ott töltenék mind a hatvan percet. Erre remélhetőleg nem kerül sor, de az első lövés, az első lehetőség mindenesetre az övék: Gonera lő viszonylag tiszta helyzetből, de a korong Budai lábvédői közé szorul. Aztán Plachta veszélyeztet, de a magyar kapus ezúttal is a helyén van.

A lengyelek lendülete kissé alábbhagy, így Tőkési is tesztelheti Radziszewskit, s bár a kapusról veszélyesen pattan ki a korong, az érkező magyar csatárokat elzárják a védők a pakktól. Nagy az iram, szinte nincs megállás. Plachta kap egy szenzációs passzt, egymaga viszi a korongot a magyar kapura, de a büntetővel felérő szólót Budai egy zseniális kiszúrással hárítja. S míg a vendégek bosszankodnak az elpuskázott lehetőség miatt, addig a másik oldalon Ocskay előkészítése után Vas János betalál, bár olyan gyorsan történik mindez, hogy még maga a góllövő is csak másodperces késéssel reagálja le a történteket: vezetünk!
Miként a rossz emlékű britek elleni meccset leszámítva minden eddigi vb-meccsünkön...

Hogy is van ez?
A norvégok, a japánok és a kínaiak ellen is fehér mezben játszott a Cortina-csapat, a britek ellen pirosban, most meg ismét a fehérben. A babonásabbak bizonyára összefüggést találnának ezen tények között, mi azonban maradjunk annyiban: érdekes…
Meg az is, hogy a magyar együttes játékában egyelőre nyoma sincs az egy nappal korábbi görcsölésnek. Olyannyira nincs, hogy Peterdi például egy álomszép visszahúzós csellel hozza helyzetbe magát - Smielowski talán azóta sem érti, mi történt -, de Radziszewski menteni tud.
Óriási ziccer volt.
Ladányi lő egy nagyot, ez is kijön a lengyel kapusról, Palkovics pedig ugyan a védőktől szorongatva, de helyzetbe hozza magát, ám fonák emelése is Radziszewskié. Kár, hogy mindeközben két emberelőnyös szituációt is elpackáznak a mieink, mert ez az 1-0 a hokiban ugyebár nem nagy előny, jó lenne legalább megduplázni. Igen ám, de ahhoz támadni kellene, márpedig a második harmad eleje egyértelműen az ellenfélé: perceken keresztül csak tilos felszabadításokra futja, érezhető, hogy ebből előbb-utóbb baj lesz. Nem is sokára, ugyanis a 23. percben Garbocz lövésével szemben már tehetetlen az addig már jó néhány bravúrt elővezetett Budai.

Egál a parti, de hát tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz.
Ráadásul most a lengyelek lehetenek nyugodtabbak, elvégre a döntetlen nekik jó, tehát most - remélhetőleg csak átmenetileg - ők állnak a második helyen. Proszkiewicz közeli bombáját hatástalanítja ismét Budai, akit a közönség azonmód meg is ünnepel. Megérdemli. A magyar támadások viszont eleddig elmaradtak ebben a harmadban, ezen kellene egy kicsit változtatni.
Vagy inkább nagyon.

Érzik ezt persze a játékosok is, a játékrész második felében már Radziszewskinek is akad dolga ismét. Különösen Palkovics bombájánál lehet melege, nem rajta múlik, hogy megússza: már verve van, de a korong elsuhan a bal felső sarok mellett. A másik oldalon Dolega lökete hal el Budai lepkés kesztyűjében, majd pedig a Palkovics, Ocskay kettős keveri meg egy kicsit a vendégek védelmét, az eredmény azonban ezúttal sem változik. A 37. percben Ladányi marad teljesen egyedül a lengyel kapunál, a dunaújvárosi csatár még meg is nézi, hogy hova akarja lőni a korongot, de Radziszewski kifigyeli a szándékot, és elképesztő reflexszel hárít.
Ha ez bement volna…

Pedig sok ilyen lehetőség nem lesz ezen a meccsen.
Közben befejeződik a második etap, marad az iksz, aminek - valljuk be - ezúttal a Cortina-csapat örülhet jobban: ez bizony nem a mieink harmada volt.
Nagyon kellene egy gól, de hát ezt ott lenn, a jégen ők is pontosan tudják. Meg a lengyelek is, akik persze igyekeznek minél kevesebb teret adni a magyaroknak. A befejező játékrész elején is inkább ők irányítanak, Budainak megint akad két-három remeklése. A 45. percben aztán Palkovics megunja, hogy többet van a vendégeknél a korong, fogja magát, elképesztő sebességre kapcsol, három lengyelt is kicselez, de a szóló végül csak a szépségdíjas kategóriában marad, az eredményesről ugyanis hajszállal bár, de lecsúszik.
Nagy az izgalom…

Április 17., vasárnap Lengyelország–Nagy-Britannia 2–0 Japán–Kína 8–1 MAGYARORSZÁG–Norvégia 2–2 Április 18., hétfô Lengyelország–Kína 9–3 Norvégia–Nagy-Britannia 8–3 MAGYARORSZÁG–Japán 3–0 Április 20., szerda Japán–Nagy-Britannia 5–3 Norvégia–Lengyelország 3–2 MAGYARORSZÁG–Kína 9–0 Április 22., péntek Norvégia–Kína 25–1 Lengyelország–Japán 2–1 MAGYARORSZÁG–Nagy-Britannia 0–3 Április 23., szombat Norvégia–Japán 5–0 Nagy-Britannia–Kína 10–0 MAGYARORSZÁG–Lengyelország 1–1

A nézőtéren a szurkolók rendkívül lelkesek: dalolnak, dobolnak, meg nem állnának egy pillanatra sem. A jégen is hasonló a helyzet, óriási az iram, és olyan a játék, hogy abban bármikor benne van a gól.
Mindkét oldalon.
Az 50. percben például Ocskay kap remek korongot, de mire megfordul a lengyel kapu előtt, máris ott vannak a védők, és tisztáznak. Ladányi is próbálkozik, tíz méterről elengedett bombája telibe találja Radziszewskit, akinek jószerivel még arra sem volt ideje, hogy elmozduljon a korong elől. Csak nem akar bemenni. Az 55. percben Széliget állítja ki az orosz játékvezető, azaz pokolian nehéz másodpercek várnak a mieinkre. Gonera löketéből semmit sem lát Budai, mégis kivédi, majd Garbocz közeli lövésénél már mindenki azt hiszi, benn a korong a kapuban, de a magyar kapus ezt is kitornássza. Szélig visszajöhet, de az idő közben nagyon megy, egyre kevesebb van hátra. Támadni kellene a győzelemhez, de nagyon úgy tűnik, fogytán az erő.
Vagy mégsem?

Ladányi tálal szenzációsan Vas Márton elé, a csatár kapásból lő, de a korong megintcsak elakad a lengyel kapusban. Hihetlen izgalmak a végén. A mieink mennek előre, Vas János üt el a pakk mellett ígéretes helyzetben, Palkovics is hibázik. Az ellenfél edzője, a fehérorosz Szidorenko időt kér, hogy az utolsó 22 másodpercre még tanácsot adjon, aztán tízzel a vége előtt Cortina lehívja Budait, hogy mezőnyjátékost küldjön helyette a jégre, de ez sem segít: vége.
Marad az iksz, ami a lengyeleknek ezüstöt, a magyaroknak pedig bronzot ér. Kevésbé fényes ugyan, mint a második helyért járó érem, de legalább annyira becsülendő: egy nagyszerű csapat csodálatos menetelésének jutalma ez. Az egész hetes produkció legtökéletesebb összefoglalóját pedig a debreceni közönség kiabálta a Főnix-csarnok légterébe: "Szép volt fiúk!"
Tényleg szép volt…

Percről percre
7. perc: Ocskay robogott el a jobb szélen, középre lőtt korongjába Vas János nagyszerűen szúrt bele, s a korong a lengyel kapus mellett a jobb sarokban landolt.
1-0
23. perc: Egy buli után Laszkiewicztől Garbocz elé került a korong, s a lengyel csatár nyolc méterről félmagasan a jobb sarokba bombázott.
1-1