A Békéscsaba az NB III-ban folytatja

A Magyar Labdarúgó Liga versenybizottsága a fennálló tartozások miatt nem fogadta el a Békéscsaba nevezését az NB II küzdelmeire, így a viharsarkiak csak a harmadosztályban kezdhetik el az őszi szezont.

Az ezer sebből vérző Békéscsaba nem indulhat a másodosztályban (fotó: M. Németh Péter) Az ítélettel kapcsolatban megkerestük a Magyar Labdarúgó Liga elnökét, Kisteleki Istvánt, aki a következőket mondta el: - A Békéscsabát azért zártuk ki, mivel nem teljesítette a nevezési feltételeket, jelentős lejárt tartozást halmoztak fel. Ez a döntés végleges, fellebbezésnek helye nincs. - Más csapatok is kerülhetnek hasonló helyzetbe? - Mivel a mai napon csak a másodosztály nevezéseit tárgyaltuk, többet nem tudok mondani, ebben az osztályban a többi csapat teljesítette a feltételeket. A Békéscsaba részéről Kerekes I. Györgyné ügyvezető igazgató meglehetősen zaklatottan válaszolt honlapunknak: - Ezzel a döntéssel kapcsolatban nem tudok mit mondani, ugyanis ha a mai nap nem hívom fel a ligát, akkor én is csak a hírekből, az újságokból tudtam volna meg, hogy a csapatot egy osztállyal lejjebb sorolták. - Meglepte a liga döntése? - Őszintén szólva nem lepett meg. Ez az ügy többek között három volt játékosunknak köszönhető, akik feljelentették a klubot, nem vették figyelembe, hogy mi végig próbáljuk küszködni a bajnokságot. Nem vették figyelembe azt, hogy a játékostársaikat is hátrányos helyzetbe hozzák. Ráadásul ők is rosszabbul jártak így, mint ha adtak volna még nekünk fél év haladékot a törlesztésre, hiszen így nem látnak pénzt. Lehetett volna kompromisszumot kötni velük is, ám ők az ügyvédeiktől olyan tanácsot kaptak, hogy ezt ne tegyék meg. Pedig példát lehetett volna venni a siófoki játékosokról, akik adtak a klubjuknak fél év haladékot, és meg is kapták a pénzüket, így jól jártak. Amit képviselnek, az senkinek nem jó, a két rossz közül a kisebbiket kellene választani. Vegyük például a két pont levonásokat, hiába bizonyítottuk iratokkal az igazunkat, keresztülléptek rajtunk, nem vették figyelembe a saját kézzel írott papírjaikat sem. A 220 kilométer távolság ezt jelenti a fővárostól…? Az ügyvezető igazgató asszonyt itt már kérdezni sem kell, magától is mondja: - Itt nem csak a játékosokról van szó, hanem a városnak is el kellett volna döntenie, hogy támogat-e minket, függetlenül attól, hogy ki az új tulajdonos. Mert azt mondanom sem kell, hogy az új tulajdonos, Canadic úr szerepvállalását ellenérzésekkel fogadták. Ő hiába tett be 50 milliót a csapatba, magunkra maradtunk… A városnak egy évvel ezelőtt felajánlottuk, hogy ingyen átvehetik a csapatot, mivel komoly betegségek jöttek közbe a régi tulajdonosoknál, egyikük el is hunyt, de a város vezetése akkor nem tette ezt meg. Sőt, az alaptámogatást is lecsökkentették 10 millió forintra. Darko Canadicra visszatérve ő nem akarja az adósságokat áthárítani, próbált tenni valamit, mindent elkövetett annak érdekében, hogy a kritériumoknak megfeleljünk, olyan tartozásokat vállalt át, amit nem ő csinált, ám közbejöttek olyan dolgok, amit nem lehet előrelátni, így semmiképpen sem tudta volna tartani ezeket a határidőket, még ha megfeszül sem. Ő csak 10 napot kért, még a határidő lejárta előtt. -A liga szerint Önök túlléptek minden határidőt. - Ezeket a problémákat nem lehetett határidőkre megoldani. Ezek a döntések a csapatot, azokat az embereket sújtják, akik becsülettel végigjátszották ezt a bajnokságot. Vannak olyan esetek, amikor vis maior jön közbe, ilyenkor mit lehet csinálni? Az óvásunkkal kapcsolatban is érdekes dolgok történtek, szinte figyelmen kívül hagyták, vagy vegyük azt, hogy a Honvédnál a Tornyi-üggyel kapcsolatban két éve megy a huzavona, nálunk ez az ügy egy hónapja tart. Félre ne értse, mi nem mások kárára, hanem másokkal együtt akarunk életben maradni!